Az
első napon 9:10-kor indultunk ténylegesen útnak. Székesfehérvárig végigmentünk
az M7-es autópályán, majd a 8-as fűúton egészen a szentgotthárdi osztrák-magyar
határátkelőig. És csak mentünk, és mentünk, falukon keresztül, aztán A2-es
autópályán, amíg el nem érkeztünk Klagenfurthoz. (Leszámítva egy két perces
kitérőt a griffeni vár kedvéért. Ami szép.)
 |
| A griffeni vár |
Klagenfurtnál elhagytuk a csúnya
autópályát és szépséges osztrák falvakon keresztül jutottunk el Ebene
Reichenau-ig, ahol elkezdődik a csudiszép Nockalmstrasse. Itt legalább
nyolcszor megálltunk, hogy össze-vissza fényképezzük a hegyeket és völgyeket
(amiket persze a képek úgysem tudnak igazán visszaadni), meg persze az
úton-útfélen lófráló teheneket. A legmagasabb pont, ahol ácsingóztunk, 2042
méter magasan leledzett. Aztán egyre csak fogyott a magasság, és laza 1500
méterrel a tengerszint fölött elhagytuk ezt a panorámautat.
 |
| Batus a magasban |
 |
| Gábor a magasban |
Innen kanyarogtunk
a patakból vad és veszélyes folyóvá serjedő Krems mellett, egészen Spittal an
der Drau-ig, ahol meg akartuk nézni a Millstätter See-t, de aztán mégse, mert a
sok buta szálloda között nem találtunk egyetlen nyomorék szabad strandot sem…
Persze amúgy sem strandoltunk volna… Höhö… Hagyva a tavat, bevetettük magunkat
a Möll völgybe, amit szűk 3000 méter magas hegycsúcsok fognak körbe. Itt értük
el első napunk úticélját, Winklern-t, ahol az egyszerű kis Vikike számára
felfoghatatlan luxus (például törölköző és szappan) uralkodott. Netünk nem
volt, ezért nem tudtunk azonnal beszámolni a hihetetlenül fantasztikusan
kalandos utunk első napján rögvest.
 |
| Kilátás a hotelből, ahogy Butus (a mosómaci) bemutatja |
No comments:
Post a Comment