A következő napunk mozgalmasabb volt, ugyanis reggel indultunk
Granadába, ahol legfőbb célunk az Alhambra bejárása volt. Hosszú, felfelé
vezető séta után végül megtaláltuk a hatalmas arab palotakomplexum bejáratát,
és egy órányi sorban állás után jegyet is sikerült venni. Végigsétáltuk a
Generalife-t, ami talán az egésznek a legszebb része volt, nyugis kis kertekkel
(leszámítva a japán turistákat) és gyönyörű falfaragásokkal.
 |
| A Generalife egyik kertjének részlete |
A Generalife után átmentünk az Alcazaba várrészbe, másztunk
magas tornyot, láttunk sok cicát és itt van a Palace of Charles V is, ami
lényegében egy kisebb szépművészeti múzeum.
 |
| Kilátás az Alcazaba-ról |
Itt szembesültünk azzal, hogy a jegyünk az igazi Alahmabra
palotarészbe csak 18:30-tól érvényes, úgyhogy gyorsan fogtunk egy taxit és amíg
várnunk kellett, megnéztük a Granada Cathedral-t. Akkora belső tere volt
(magasságra, tágasságra), hogy amikor beléptünk, megtorpantunk, hogy „AZTAAAA”.
 |
| Granada Cathedral |
Annyi időnk maradt, hogy még egy estebéd is belefért, aztán
taxival vissza az Alhambra-ba, hogy újabb (de legalább rövidebb) sorban állás
után megcsodálhassuk a palotát. Megérte várni, és nem véletlenül a világörökség
része ez is. Mindenhol jellegzetesre festett színes csempék, gyönyörű
kőfaragások mindenhol, és leghíresebb kis látnivalója is itt van, a híres-neves
oroszlános kút. Amit pechünkre épp felújítottak, de egy részét még így is
láthattuk.
 |
| Batus és az Alhambra faragásai |
Batus megjegyezte, hogy bár a város szimbóluma magától
értetődően a gránátalma, ilyen gyümölcsöt itt épp sehol sem látott, de Gábor
megnyugtatta, hogy elég sok gránátalmafa volt a környéken, csak épp Batust
sokkal inkább elvarázsolta a rengeteg narancsfa és a rajtuk sárgálló narancs.
Batus szereti a narancsot.
No comments:
Post a Comment