Mérida városa talán a legkisebb megálló útközben, ahol direkt
a látványosságok miatt állunk meg. Alig nagyobb hely, mint Eger, nagyjából
akkora, mint Sopron, viszont spanyol
városokra jellemzően a lakosság nagy része az agglomerációban él, így maga a
belváros tényleg emberi léptékekkel is apró. Maximum egy óra alatt be lehet
járni az egészet, viszont van benne látványosság rendesen. Az ókorban ez volt
Róma legnyugatibb provinciájának központja, majd a vizigótok foglalták el,
akiket annyira nem érdekelt, utána a mórok tették rá a kezüket, de csak egy vár
erejéig, végül a spanyolok foglalták vissza, akik nagy jelentőséget sosem
tulajdonítottak neki, szóval hiába a sok tulajdonosváltás, ezek lényegében
szinte békében zajlottak, ami alaposan megkímélte a műemlékeket. Ennek hála itt
található a világon legjobb állapotban megmaradt római kori színház, mellette
egy amfiteátrum, nem sokkal arrébb egy cirkusz és egy vízvezeték. Az ókori
maradványok megtalálhatóak még a mór vár, az Alcazaba alatt is, ugyanis a
leleményes arabok a vizet is a régi római városfalon keresztül szűrték meg az
ökoszisztémától, hogy szinte iható legyen a katonáknak.
 |
| Vízvezeték |
 |
| Cirkusz |
 |
| A színház egy nagyon csöpp kis részlete |
 |
| Alcazaba |
Ahogy a különvéleményes bejegyzésben is említve lett,
mindezeket az emlékeket kora délután látogattuk meg, amikor is az egész város
teljesen kihaltnak tűnt. Minden étterem, kávézó és bolt zárva volt, az utcákon
se járókelők, se autók. Batus minden sarkon figyelt, hogy be ne kerítsék a
zombik. Amikor viszont este hétkor újabb sétára indultunk, minden kezdett
éledezni: már be tudtunk menni egy kisboltba vízért, már nyitva voltak az
üzletek, a kávézók és bárok kezdték kipakolni a székeket és asztalokat, az
utcák pedig megteltek emberekkel. Nem vicc, még a szökőkutakat is csak este
tízkor kapcsolták be, bár ekkor még mindig 38 fok volt, és az utcákat ekkor is
szorgalmasan hűtötték vízpermettel…
No comments:
Post a Comment