Másnap Valencia felé vettük az irányt, ahol nem keveset
kellett tekeregni autóval a belvárosban, mire kilyukadtunk a szállásunkon.
Sétáltunk egyet az óvárosban, bementünk a Valencia Katedrálisba és megnéztük az állítólagos Szent Grált. Menőbbek vagyunk, mint Artúr király.
Església Catedral-Basílica Metropolitana de l'Assumpció de la Nostra Senyora de València , ahol a Szent Grált őrzik |
A régi városfal főkapujánál lesétáltunk a folyómederbe.
Bizony, egyenesen bele a folyómeder aljába, ugyanis az okos valenciaiak néhány
évtizede elterelték a folyójukat a városon kívülre, kikotorták a medrét és
végig parkosították a helyét. Olyan, mint egy nagyon hosszú Margitsziget, csak
ezt nem körülöleli a folyó, hanem konkrétan benne van a folyóban, vagyis annak
a helyén. Itt sétáltunk végig, találkoztunk rengeteg kocogóval, biciklizővel és
nagyon érdekes „játszótereket” láttunk. Merthogy nem csak rendes játszóterek
vannak szétszórva a parkban, hanem lényegében ingyenes, szabadtéri konditermek.
Kinézetre tényleg játszótereknek tűnnek, csak épp nem totyogó kisgyerekek
csimpaszkodnak a játékokba, hanem edzőruhás nénik és bácsik taposógépeznek és evezőpadoznak.
Park a Turia folyó medrében (Jardín del Turia) |
Szabadtéri kondipark |
A folyómederben lecsorogva elértük azt az épületegyüttest,
amik mellett sétálva olyan érzésünk támadt, mintha Dubaiban lennénk. Az imax
mozi, a tudományos palota, a művészetek palotája, a szabadidőközpont és az
oceanográfium ultramodern, csillogóan fehér, vízzel körülölelt épületei előtt
csak tátottuk a szánkat.
Dubai-i hangulat |
Gyorsan be is mentünk rosszalkodni a tudományos palotába, ami
lényegében egy nagy és modern csodák palotája. Nyomkodtuk a gombokat,
bizgeráltuk a bizgentyűket, megmértük a magasságunk (Gábor csak egy centivel
alacsonyabb Batusnál), ésatöbbi.
Miután kijátszottuk magunkat, erősen láblejárató séta és
tekergés után kimásztunk a Forma 1-is pályához, ahol kb. 4 héttel ezelőtt volt
a futam. Gábor lelkesen fényképezte a gumicsíkokat, a rajthelyet, ahonnan
Alonso indult és a kanyart, ahol Alonso megelőzte Webbert. Miután kiörömködte
magát, fogtunk egy metrót, hogy fájós lábú habtestünket visszavigye a városba.
Gábor örül a sok gumicsík között |
No comments:
Post a Comment