Tuesday, July 17, 2012

Kilencedik nap (Valencia)


Másnap Valencia felé vettük az irányt, ahol nem keveset kellett tekeregni autóval a belvárosban, mire kilyukadtunk a szállásunkon. Sétáltunk egyet az óvárosban, bementünk a Valencia Katedrálisba és megnéztük az állítólagos Szent Grált. Menőbbek vagyunk, mint Artúr király.
Església Catedral-Basílica Metropolitana de l'Assumpció de la Nostra Senyora de València ,
ahol a Szent Grált őrzik
A régi városfal főkapujánál lesétáltunk a folyómederbe. Bizony, egyenesen bele a folyómeder aljába, ugyanis az okos valenciaiak néhány évtizede elterelték a folyójukat a városon kívülre, kikotorták a medrét és végig parkosították a helyét. Olyan, mint egy nagyon hosszú Margitsziget, csak ezt nem körülöleli a folyó, hanem konkrétan benne van a folyóban, vagyis annak a helyén. Itt sétáltunk végig, találkoztunk rengeteg kocogóval, biciklizővel és nagyon érdekes „játszótereket” láttunk. Merthogy nem csak rendes játszóterek vannak szétszórva a parkban, hanem lényegében ingyenes, szabadtéri konditermek. Kinézetre tényleg játszótereknek tűnnek, csak épp nem totyogó kisgyerekek csimpaszkodnak a játékokba, hanem edzőruhás nénik és bácsik taposógépeznek és evezőpadoznak.
Park a Turia folyó medrében (Jardín del Turia)
Szabadtéri kondipark
A folyómederben lecsorogva elértük azt az épületegyüttest, amik mellett sétálva olyan érzésünk támadt, mintha Dubaiban lennénk. Az imax mozi, a tudományos palota, a művészetek palotája, a szabadidőközpont és az oceanográfium ultramodern, csillogóan fehér, vízzel körülölelt épületei előtt csak tátottuk a szánkat.
Dubai-i hangulat
Gyorsan be is mentünk rosszalkodni a tudományos palotába, ami lényegében egy nagy és modern csodák palotája. Nyomkodtuk a gombokat, bizgeráltuk a bizgentyűket, megmértük a magasságunk (Gábor csak egy centivel alacsonyabb Batusnál), ésatöbbi.
Miután kijátszottuk magunkat, erősen láblejárató séta és tekergés után kimásztunk a Forma 1-is pályához, ahol kb. 4 héttel ezelőtt volt a futam. Gábor lelkesen fényképezte a gumicsíkokat, a rajthelyet, ahonnan Alonso indult és a kanyart, ahol Alonso megelőzte Webbert. Miután kiörömködte magát, fogtunk egy metrót, hogy fájós lábú habtestünket visszavigye a városba.
Gábor örül a sok gumicsík között
A városban még ittunk egy pohárka orxatat, ami magvakból készült tipikus valenciai ital, de egyikünknek sem ízlett.

No comments:

Post a Comment