Castellane városára nem szántunk külön időt, gyors reggeli,
kutyasimogatás, útközben egy fotó a szikla tetején csücsülő kápolnáról és
indultunk is tovább Marseille-be.
 |
| Kápolna Castellane-ban |
Újra hegyekben kanyarogtunk sziklák és szakadékok között, aztán
messziről vetettünk egy utolsó pillantást a Ste.-Croix tóra, hogy aztán igazi
provance-i tájon autózzunk tovább. Illatot sajnos nem lehet csatolni, de
mindenki el tudja képzelni, milyen a levegő egy olyan úton, amit két oldalról
szinte folyamatosan tengernyi levendulaültetvény szegélyez.
 |
| Levendulatenger |
Hajtottunk át szűk utcájú városkákon, láttunk mosolygós öreg
bácsit, végül ráhajtottunk az autópályára és már dél előtt Marseille-be értünk.
Marseille büdös, piszkos, zajos, zsúfolt és tele van bevándorlókkal. Ja és még
taxit se sokat láttunk. Viszont van egy édes kis neobizánci temploma, a Notre
Dame de la Garde, aminek harminchárom méter magas tornyáról egy (talapzattal
együtt) huszonkét méteres, aranyozott szűzanya szobor figyeli az alatta fekvő
várost.
 |
| Notre Dame de la Garde |
A magaslatról, amire a templom épült, belátni egész
Marseille-t és a hozzá tartozó szigeteket, köztük If szigetét, ahol a regénybeli
Monte Cristo grófja is „raboskodott”. Ennyivel meg is elégedtünk Marseille-el,
inkább szusszantunk egyet, hogy másnapra erőt gyűjtsünk.
No comments:
Post a Comment